Mai napon YouTube-on mulatós zenéket hallgattam, mert olyan kedvem volt hogy "bulizzunk kicsit, károsítsuk a dobhártyánkat" :) Üvöltött a fülembe MC Haver meg a Delta, és véletlenül a többi videó közt rákattintottam egy olyanra hogy "XY emlékére". Természetesen az XY egy konkrét nevet takart, csak nem írom ide le hogy kiét! Ezt a videót a barátai állították össze képekből. Neki! Egy 18-19 éves srácnak, aki tragikus körülmények közt hagyott itt minket! :'( Nahát egyből vége lett a jókedvemnek, őszintén bevallom hogy könnyes lett a szemem az emlékezés videótól. Az a zene, ami szól, a boldog pillanatképek...Borzasztó! Ilyen fiatalon miért kellett meghalnia? Annyira, de annyira kegyetlen ez az élet...Annyi minden szép várt még rá, hisz' még jóformán nem is élt szegény! Iszonyatosan megrendített, látni a képeket róla amin olyan boldog, éli a kis életét és egyik nap elmegy otthonról és többet nem tér vissza. Soha de soha nem fogom az ilyet megérteni...Miért pont Ő??? MIÉRT??? Iwiw adatlapján még ottvan az utolsó bejelentkezés időpontja: 2009. március 19. Ottvan a kis adatlapja, a képei, a saját kezű munkája, ezt ő csinálta és sajnos több mint egy éve nincs már köztünk :'( Nem fog újra bejelentkezni... Titokban várjuk azért hogy újra bejelentkezz, és visszajelölj ismerősként, válaszolj a levelekre!

Az egy borzasztó csütörtöki nap lehetett. Neki is, de főleg a családjának, barátainak, ismerőseinek. Borzasztó belegondolni ilyenkor hogy mit élhetnek ilyenkor át?!? Egyszerűen ép ésszel nem tudom felfogni! :'( Nagyon rossz egy ilyet látni! Még így ismeretlenként is! Ilyenkor értékeli át az ember az életet, hogy nekem még van örömöm amit mástól már elvettek. Sajnos! Bár ne így lett volna és most is olyan boldogan élné a kis életét ahogy azelőtt tette! Nyugodj békében, és ha van egy kis időd azért néha pillants le közénk, a szeretteidhez, haverokhoz, barátnőkhöz! Ha tőlem is elveszik azt amit tőled, esküszöm hogy fent megkereslek és dumálunk egy jót! Addig is legyél jó, búcsúzom tőled az alábbi két idézettel:

"Mikor útra keltem, még nem tudtam
 Hogy ez volt az utolsó utam.
 Nem térek Hozzátok vissza, többé soha.
 Hogy sorsom velem ily' mostoha.
 Hisz még fiatal voltam, élni akartam még,
 Ez a szörnyű baleset mért pont engem ért?
 Kedves Szeretteimtől is már innen búcsúzom,
 Fájdalmatokat még csak enyhíteni sem tudom.
 Nincs már alkalmam megköszönni Nektek,
 Azt a sok, mérhetetlen szeretetet.
 Ne búsuljatok, nekem már nem fáj semmi,
 Ha eljön az este, csillagként tudok Nektek üzenni.
 Tekintsetek fel az égre, ott fogok ragyogni,
 Szívetek egy darabja voltam, mit nem lehet pótolni."

                                 ***   ***                          

"Itt állunk mind, úgy hallgatunk.
Mit mondhatnánk? Nincs szavunk.
Szíved nem él, hová lettél?
Egyedül mentél.

Már csak emlék, kedves a kép,
Úgy nevettünk nem oly rég.
Tiéd sok tárgy, velünk maradt,
Itt voltál, igaz.

Most búcsúzunk, most sírhatunk,
Nem ölel két karunk.
Fagyott a föld, a mély bezár,
Bennünk élsz tovább.
Fagyott a föld, a mély bezár,
Bennünk élsz tovább......"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.